Budaörs Város Önkormányzat

Az Örsre vonatkozó első írásos emlék IV. Béla királyunk egyik oklevele, mely arról tudósít, hogy a még ifjabb király a kelenföldi Szent Gellért egyházat, a hozzátartozó örsi Szent Márton és a sasadi Szent András kápolnával együtt a bélakuti cisztercita monostornak adta. Az oklevél 1236-ban kelt, és egy 1504-ben készült másolatban maradt fenn. A XIV. században községünk több alkalommal szerepelt a "Sasadi tizedperben". Városunk a továbbiakban is királyi birtok maradt. Mivel Budán nem volt várispánság, Örsről világi adat nem maradt fenn e korból. Csik falu neve puszta személynévből ered. Örshöz hasonlóan Csik is a Pilis megyei Buda-környéki szőlőtermelő falvak egyike. Első fennmaradt oklevele szerint már 1296-ban templomos hely volt. Egy 1395-ből fennmaradt oklevélben Zsigmond király meghagyja az esztergomi káptalannak, hogy Örs és Csik birtokokon lakó királyi jobbágyoktól ne követeljenek, mert ezáltal a két falu elnéptelenedik. A török kor elején lakott község 1566-ban vált lakatlanná egy tatár pusztítás következtében. A mai Budaörs közigazgatási határán belül lévő harmadik középkori falu Horhi volt. Neve a magyar eredetű mélyút, szakadék jelentésű "horh" szóból származik. A középkorban virágzó község 1541 után vált lakatlanná. A község a török korban még lakott volt. 1596-ban vált lakatlanná, amikor Pálffy Miklós esztergomi várkapitány egyetlen éjszaka alatt kitelepítette lakosságát Esztergom és Érsekújvár közé. 1944. december 24-én a német Wehrmacht egy alakulata települt a községbe. A harcok alatt a községben több épület leégett, a polgári lakosságból 14 fő vesztette életét. Sajnálatos módon vált ismertté a község neve 1946-ban. Itt kezdődött meg a kitelepítés. Ekkor a lakosság 90%-át Németországba hurcolták.